Halandóság, megbánás, szerelem, elköteleződés és az idő
Mindenkinél fogy az Idő M. Night Shyamalan új filmjében. De honnan az ötlet, hogy a történet főhősei egy óra alatt két évet öregedjenek?
Nem túlzás azt állítani, hogy az Idő története egy ajándékozással kezdődött. M. Night Shyamalan rendező különleges meglepetést kapott a három lányáról apák napjára: a Sandcastle (Homokvár) című bizarr, meditatív, gondolatébresztő képregényt, amely a francia Pierre Oscar Lévy író és Frederick Peeters grafikus 2011-es közös alkotása. A képregény azonnal beindította a rendező fantáziáját.
Miután befejezte Estrail 177 című trilógiáját (A sebezhetetlen /Unbreakable/, Széttörve /Split/, Üveg /Glass/), Shyamalan nekilátott az Idő forgatókönyvének megformálásához. Célja az volt, hogy a történetet egzisztenciális thrilleré alakítsa, amely az emberiség nagy rejtélyeinek kérdéseit boncolgatja: halandóság, megbánás, szerelem, elköteleződés és az idő természete.
A középpontban rendkívül provokatív kérdések állnak. Ha csak egy nap maradna az életedből, mit tennél ezalatt? Kivel töltenéd el ezt az időt? Mi lenne a legfontosabb számodra?
Shyamalan arra törekedett, hogy a végletekig fokozza a feszültséget és érzékeltesse, hogy a szereplők halálos veszélyben vannak, miközben jottányit sem enged a cselekményt mozgató hátborzongató rejtély szorításából.
Azt akartam, a néző úgy érezze, hogy egy kétórás Alkonyzóna-epizódot néz. Amit imádok, mert olyan bizarr, és mindig törhetem a fejem, pontosan mi történik. Az Idővel az volt a célom, hogy a nézőt folyamatosan bizonytalanságban tartsam. Próbálja meg kitalálni, hogy mi a titok megoldása, de aztán jön egy következő rejtély, utána meg még egy, és állandóan töprengenie kell valamint, mint a film szereplőinek.
S valóban, egy csomó megmagyarázhatatlan jelenséggel kell szembesülnie a balszerencsés nyaralni vágyóknak, akik kibérelnek egy trópusi üdülőhelyet.
Szörnyű dolgok történnek a parton rekedt emberekkel, Shyamalan óva int attól, hogy filmjét bárki is horrornak tekintse.
Nem csinálok horrorfilmeket – szögezi le határozottan. – Ilyesmi soha nem is került szóba. Majdnem minden horror arról szól, hogy a halál a végső cél. Én viszont olyan dolgokat írok, amik arról szólnak, hogy borzasztó dolgok következnek be, aztán felteszem magamnak a kérdést, hogy emberileg hogyan tudnám túlélni ezt a helyzetet.
Forrás: UIP-Duna Film
Ha tetszett a filmajánló, kérlek oszd meg a közösségi oldaladon, hadd ismerjék meg a barátaid is!
