Gárdos Péter rendező mesélt új filmjéről

A forgatáskor tudatosan törekedtem nem a szüleim történeteként tekinteni a Hajnali lázra – mondta el az MTI-nek Gárdos Péter Balázs Béla-díjas rendező, akinek legújabb filmje december 17-től lesz látható a magyar mozikban.

Gárdos Péter a svéd, magyarországi és izraeli helyszíneken forgatott romantikus drámában saját szülei találkozásának és szerelmének történetét dolgozta fel, amellyel édesapja 1998-ban bekövetkezett halála után szembesült, édesanyja ekkor adta neki át kettejük több mint 50 évvel korábban keletkezett levelezését.

A Hajnali láz története szerint a holokauszt borzalmait túlélő Miklós svédországi egészségügyi rehabilitáción vesz részt, ahol megismerkedik a szintén túlélő Lilivel. Kettejük kibontakozó szerelmének útjába új akadály áll, amikor Miklóst tüdőbetegséggel diagnosztizálják, orvosai szerint csupán hónapjai maradtak hátra.

Gárdos Péter elmondta: a szereplőválogatáskor fontos szempont volt, hogy olyan színészeket válasszanak, akik saját életükben már szembesültek valódi tragédiával, kerültek a halál közelébe vagy estek át olyan betegségen, amely megváltoztatta világlátásukat. Mint fogalmazott, a két főszereplőt játszó Schruff Milán és Piti Emőke fiatalságuk ellenére ebből a szempontból is tökéletes választásnak bizonyultak.

Tudatosan igyekeztem magamtól eltávolítani a filmet, nem úgy tekinteni rá, mint a szüleim történetére – idézte fel, hozzáfűzve, hogy ebben segítettek a filmkészítéssel járó szakmai kérdések. – Úgy mentem neki, hogy ez egy film, amit meg kell valósítanunk, egy történet, amely a forgatókönyv írásakor született.

A rendező elárulta azt is, a forgatás alatt egy-két olyan pillanat volt, amikor Schruff Milán játéka megrázóan emlékeztetett édesapjára.

Elmeséltem Milánnak, hogy a papámnak volt egy jellegzetes mozdulata, bizonyos esetekben, ha nagyon belelendült valamibe, meglegyezte a bal fülét. Transzcendens élmény volt, amikor egyszer ezt Milán előhozta, azt hittem, a papámat látom – mondta a rendező.

Gárdos Péter saját bevallása szerint mániákusan törekedett arra, hogy “hiteles világot” teremtsen az 1945 telén svéd kórházakban, utcákon és barakkokban játszódó film számára. Mivel nem volt elég a pénzügyi keret arra, hogy a filmet egész évben a skandináv országban forgassák le, a legnagyobb nehézség az ottani miliő pontos magyarországi rekonstrukciója volt.

A film alapjául Gárdos Péter először 2010-ben megjelent azonos nevű regénye szolgált, amelynek jogait az elmúlt évben 32 országba sikerült értékesíteni. A szerző elmondta, hogy korábban nem volt biztos abban, van-e joga elmesélni a szülei történetét, azonban a könyv különleges sikere folytán úgy érzi, kapott egy “túlvilági bólintást”, megszerezte édesapja beleegyezését.

Hozzátette azt is, hogy bár a film a regény alapján készült, nagyon sok helyen eltér tőle. Ennek oka, hogy elsőként a filmterv született meg, majd ezt követte a könyv, amelyet “dacból és elkeseredettségből” írt a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszűnésekor. A Magyar Nemzeti Filmalap megalakulásakor ismét benyújtotta a filmtervet, amely két évig tartó intenzív fejlesztésen esett át. A regényhez képest sok mindent ki kellett vágni a filmváltozatból, szélsőségesebbre kellett szabni a karakterek jellemét is.

Megfogalmaztam magamban egy számot, nem fogom kimondani babonából, de ha annyi nézőt vonzana a film, akkor úgy érezném, megérte megcsinálnom a Hajnali lázt – fogalmazott a rendező. Hozzátette: számos nemzetközi fesztiválra hívták már a filmet, számít a külföldi sikerre is.

Gárdos Péter beszélt arról is, hogy bár családi történetek folytán meglenne a nyersanyaga hozzá, sose merné ábrázolni a holokausztot, ehhez túl “kicsinek” érzi magát.

A holokausztról regényt írni, filmet rendezni csak remekművel érdemes, erre én nem vagyok elég – jegyezte meg.

Jövőbeli terveiről szólva a rendező elmondta: van egy 1782 és 1784 között játszódó forgatókönyve a filmalapnál, amelyet ugyan elfogadtak, de túl költségesnek ítéltek, ezért csúszik a megvalósítása. A történetből ezért egy újabb regényt szeretne írni. A Hajnali láz gyártásához a filmalap több mint 309 millió forinttal járult hozzá.

Gárdos Péter a Szamárköhögés és Az utolsó blues rendezője. 2005-ben A porcelánbaba című Lázár Ervin-novella adaptációja elnyerte a 36. Magyar Filmszemle legjobb rendezőnek járó díját, a Diákzsűri különdíját és a Gene Moskowitz-díjat. Tréfa című 2009-es műve a 40. Magyar Filmszemle legjobb rendezés díját kapta.

Forrás: MTI

Ez tetszik, ezt megosztom...
Email this to someone
email
Share on Facebook
Facebook
Pin on Pinterest
Pinterest
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on LinkedIn
Linkedin

Hasonló filmhír, filmajánló


Scroll to top